Még mindig képes vagyok órákon keresztül sírni egy sarokban, annyira szomorú, és megrázó ez a történet. Bevallom, de soha életemben nem olvastam angol fanficeket, mert egyszerűen nem érdekelt, és különben is, ha már magyar vagyok, magyarul olvassak, és ne angolul. Egyszer nézegettem tumblr-ön, a neten és nagyon sok hivatkozást találtam az "Anterograde Tomorrow" címre, mindenki mindenhol ezt írta, képek voltak, és ilyen idézetek:

“No, no Jongin, it’s not like that—my head is bad, but my heart,” Kyungsoo presses both their hands against his chest, and breathes in deeply, as if the air can fill the gap between them. Jongin’s warmth seeps through his shirt and it makes his stomach light, unlocks the words from somewhere he had not known existed, “My heart is good. I’ll remember you there. I can’t remember anything about you, but when you hurt, my heart hurt. When you laugh, my heart laughs. I can love you even without memories so just hang on. Hang on, please?”

“My name is Jongin. I’m the writer who lives next door. See you tomorrow, hyung. Don’t forget!”

“Kyungsoo is stuck in the hours while Jongin begs the seconds, because time stops for someone who can’t remember and runs from someone who can’t miss the last train home.”

Illetve ilyen fanartok:
    

Ekkor valahogy kezdtem kapizsgálni, hogy miről lehet szó, egy fanfictionról. Rákerestem az interneten, és meg is találtam. Beleolvastam a prológusba, és egyszerűen lenyűgözött, még úgy is, hogy angol nyelvű. Nem bírtam abbahagyni, csak olvastam és olvastam, közben a könnyeimmel küszködtem, már a képernyőt sem láttam magam előtt, annyira homályos volt. Ahogy a végére értem, eszméletlenül elkezdtem zokogni, és nem bírtam abbahagyni. De ez még nem minden. Teltek a napok, teltek a hetek, és bármikor, amikor visszagondolok rá, folynak a könnyeim. Egyszerűen felfoghatatlan az, hogy valaki így képes írni, és ennyire képes hatni minden egyes emberre. Azóta ezt a fanficet tartják számon a leghíresebbként, a legjobbként, a legfájdalmasabbként (a fanok körében). Rengeteg embert megsíratott, rengeteg ember lelke mélyéig hatolt, és rengetegen e miatt kezdtek el érdeklődni maga után a páros után és a csapat után egyaránt. Ez a fanfiction gyakorlatilag egy fél fangirl/boy világot mozgatott meg, még azok is azt mondták, hogy eszméletlen, akik utálják a fiú-fiú párost, vagy az EXOt. Életemben nem olvastam még ehhez fogható könyvet, fanfictiont, történetet sem. Semmit. Messze kiemelkedik a többi közül, ráadásul én meg egy olyan ember vagyok, aki imádja saját magát kínozni, fájdalmat okozni magának... Akárhányszor elolvasok ebből egy mondatot, a szívem majd megszakad. Ez nem egy szimpla Kai- Kyungsoo történet. Ez maga a megtestesült történet. *megint sír*
http://changdictator.livejournal.com/3484.html