Inaktívságomnak az oka, hogy tényleg az voltam mostanában KPOP téren. Nagyon sok minden összekavart bennem dolgokat, érzéseket az utóbbi időben, és a KPOPtól pedig kicsit becsömöltem. Vannak ilyen korszakaim, amikor szünetelnem kell, mert egyszerűen már nem bírom sajnos. Zeneileg is ilyenkor inkább áttérek amerikai pop zenére, vagy japán rock zenére, hangulatfüggő.

De sikeresen rájöttem még egy dologra. Arra, hogy szeretek szeretni. Illetve hogy ezt fokozzam: létszükségletem az, hogy szeressek valakit. E nélkül talán nem is tudnék élni, belém van kódolva. Elég érzelmes és szentimentális lélek vagyok és voltam mindigis, néha az örömömre vált, néha pedig a káromra. Amikor épp nem KPOPozok, akkor valószínűleg kiszemeltem magamnak valakit egy buliból, esetleg a csoportomból, vagy egy régi ismerős iránt kezdek érzelmeket táplálni. Amikor itt van a KPOP, akkor ezt a szeretni akarást le tudom vezetni az idolokon és teljesen be tudnak hálózni, el tudják terelni a figyelmem. Ugyanígy van hozzám közeli személlyel. Ha megtetszik és beleszeretek egy emberbe, akkor más nem is létezik, olyankor ez az egész idol világ ki van zárva. Igen, ilyen vagyok, meg kell ezzel barátkoznia mindenkinek - még saját magamnak is. 

Az utóbbi időben nagyon azzal voltam elfoglalva hogy hogyan is tudnám megszerezni magamnak az áldozatomat, aki történetesen a csoporttársam. Heteken, hónapokon keresztül flörtölgettünk, de én mára már meguntam. Nem lép tovább, mert nem akar házi nyúlra lőni, én meg hagyom a fenébe az egészet. Nem ér annyit, de tényleg. Én próbálkoztam, nem akar sehogy összejönni, hát akkor egye meg a fene ezt az egészet ott ahol van. :)

Menekülési útvonalam a depresszióból most nyilvánvalóan ismételtem Korea lesz. Sőt, BTS. Velük kezdtem jelenleg, eszméletlenül és szemtelenül az arcom elé tolják magukat a jó zenéjükkel, meg a tehetségükkel. Azt pedig valljuk be, hogy nagyon ritka, ha én elismerek egy rookie csapatot. Ha pedig elismerem őket, akkor az nem azért van, mert cuksimuksi szexi fiúcskák, hanem olyan zenét bocsátanak ki, amire azt mondom: ez már színvonal. Persze jöhetne a kritika, hogy dehát a zenét nem is ők szerzik. Igen, ettől függetlenül szeretem őket, a Big Hit ent-nek meg küldök a kézfejére egy nagy cuppanós csókot amiért képes tavaly július (?) óta minőségi zenével előállni egy újonc csapattal. Pákszü pákszü.~ 

Még ehhez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy Jimin... pórázra kötlek és magamhoz láncollak. :3 Te kis hétszentségesszűzfiúcska :3