Hát a tegnapi estém / ma hajnalom elég vicces és egyben eseménydús is volt. T szerette volna, ha elmegyek a plázába meglátogatni őt mert épp unatkozott a melóban (haha de jó neki) és végülis úgy is mennem kellett tintapatront venni, hát miért ne. Elmentem, és örült, hogy láthat.

Hazasétáltam, majd este 9-kor rámír, hogy elkapna, menjek át hozzá ma estére, senki sincs otthon. Vaciláltam persze, de átmentem.

Itthon mindeközben mindenki békésen szunyókált, észre sem vették, hogy elmentem. 

Hát mit ne mondjak, elég jól éreztük magunkat T-vel, volt kis borozgatás, filmnézés, sírás, beszélgetés, miegyebek. Mire sikerült elaludnunk hajnali 5 óra lett úgy, hogy T másnap reggel ment dolgozni. Aludtunk pár órát, reggel szépen elköszöntünk, és hazajöttem.

Észrevettem, hogy senki sincs itthon, és mintha egy kő esett volna le a szívemről: megkönnyebbültem. Azért, mert nem kell magyarázkodnom, hol voltam és kivel: senki sem tudta mit csináltam tegnap estétől ma hajnalig.

Azért ez így elég vicces :)