Voltam otthon az egyik volt tanáromnak a kiállításán, aki megjegyzem Egerben is tanít, nem csak Debrecenben. Gondoltam, elmegyek, ha már otthon vagyok, nincs jobb dolgom sem, konkrétan ott van a számban és mégiscsak a volt tanáromról van szó. Na meg érdekelt a témája is, amit választott a kiállításhoz és nem utolsó sorban kellett egy kis jó benyomást is keltenem hogy igen: én önszántamból ilyeneket csinálok! :D

Meg is lett az akciónak az eredménye, a fő tanárom is ott volt a kiállításon és vigyorgott is mikor meglátott, azt mondja: Na, hazatértél Eger city-ből? Mondom jah :D

Aztán beszélgettem a többiekkel, és indultunk volna hazafelé, amikor is az egyik volt tanárom a Megyóban megállított. "Jaj Barbi de jó, hogy így összetalálkoztunk, kérdezni akarok valamit."

Uhh egy pillanatra az ütő megállt bennem, mi lehet olyan fontos így hirtelen. Sosem voltam vele annyira jóban pl hogy trécseljünk vagy ilyesmi... Na de idézem is: "A múltkori kiállításon apának nagyon megtetszett a munkád, és szeretné kiállítani Budapesten."

Én így: O___________________O? WHAT IS HAPPENING? WHAT THE ACTUAL FUCK IS HAPPENING RIGHT NOW? I CAN'T.

Megkérdezte, hogy beleegyezem e, hogy kiállítság Pesten is a melómat... Mondom hogy a viharba ne! Persze! 

És mondta hogy fú dejó, akkor majd emailban felveszi velem a kapcsolatot meg hogy hogy s mint lesz ez az egész. Hát gyerekek, valami elindult. A lavina? Nem tudom, de ilyenre abszolút nem számítottam. Ok mondom Debrecenben kitették a melómat mégegyszer, hát kicsivel kell kezdeni. és erre jön egy ilyen ajánlat hogy felviszik Pestre és kirakják és..... ÚRISTEN. Tudni fogják a nevem a fővárosban! Hát.... Még azt hiszem mindig nem tudom felfogni, hogy mi is történik. Ez hatalmas előrelépés. Olyan, mintha egy álomvilágba csöppentem volna... Valaki csípjen meg!

Azt hittem a tanárt ott helyben megölelgetem örömömben XD Látta is a fejemen hogy virulok lol :D

Amúgy bevallom de soha nem voltam semmiben a legjobb. Sosem én voltam a legjobb rajzos, mindig voltak mások, akik sokkal rövidebb idő alatt sokkal kiemelkedőbb teljesítményt tudtak nyújtani, mint én. Rettentő rossz voltam, még vannak , akikhez képest szintén így érzem magam. De van egy valamim, ami talán másnak nem biztos : kitartásom. Nem érdekel, hányszor esek el. Nem érdekel, hány negatív dolgot kapok az alkotásaimra, nem érdekel ha vannak nálam sokkal jobb képességű művészek: én folytatom. Soha nem adom fel, mert ez az álmom. Néha már olyan, mintha kapálóznék... mintha a süllyedő hajó fedélzetén próbálnék maradni, de egy idő múlva elmerülök.... aztán fejemet a vízfelszín fölé emelve keresek egy kapaszkodót, és úszok a part felé! 

Nehogy azt higyjétek, hogy mindig így gondolkoztam. Erre csak most jöttem rá, annyi év után... hogy nem érdemes semmit feladni, mindig küzdeni kell. Rengetegszer voltam depressziós sok dolog miatt, de ha belegondolok, ezeknél a dolgoknál mindig van rosszabb. De minden rosszból van kiút, minden ellentétekből áll, így hát ahol ott a rossz és a képedbe tolja magát, ott kell lennie a jónak is. Ahogy Yin nincs meg Yang nélkül, úgy Yang sincs meg Yin nélkül. :)