Kiestünk a belgák ellen, de meg kell hagyni, tényleg jó játékot játszottak. Király Gábor pedig ha harmincszor nem védte a kaput az utolsó meccsünkön, akkor egyszer sem, eszméletlen volt!

Tegnap sikeresen elbőgtem magam. Nem a vereség miatt, hanem mert annyi év után eljutottunk megint idáig. Egy egész nemzetet volt képes megmozgatni a magyar labdírúgó válogatott, és bumm. 15 millió magyar szíve együtt dobbant, mindenki futball-lázban égett és végre azt éreztem, hogy tartozom valahová. Egy csodálatos nemzethez, ahol ebben az elképesztő két hétben nincs viszálykodás. Nincs harag, nincs pofozkodás, nincs a másik ócsárlása, egyszerűen csak boldogok vagyunk, és örülünk, éljenzünk! 

Hihetetlen, amit műveltek velünk, rettentő hálásak lehetünk ezért. És már megint mindjárt elkezdek bőgni. Így kellene mindig, mindenbe belefogni. Az atmoszféra egyszerűen jobb irányba fordulna.

Büszke vagyok a mieinkre és ez még csak a kezdet! ♥