10 év álma vált valóra azzal, hogy eljuthattam Dél-Koreába, 10 napra. A 10 nap nagyon gyorsan véget ért, én meg itt vagyok teljesen üresen, mert nem is tudtam igazán felfogni, hogy mi történt. Egészen álomszerű volt, boldog voltam, de mégis szomorú.

Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, de minden negatívum ellenére élveztem minden egyes pillanatát. Sok ember felkészített arra, hogy ott bizony az emberek megmondják a szemedbe, ha valami nem tetszik, fellöknek, ha nekik úgy van kedvük, és senki sem fog segíteni. Lesznek majd bárok és éttermek, ahová csak azért nem fognak beengedni, mert külföldi vagy: Rendben, felkészültem.

Annyira nem csattantam nagyot 10 nap alatt, sőt inkább pozitív véleményem van az egészről, mintsem negatív. Jelenleg Taiwanban vagyok, és annyit tudok mondani a két országról, hogy: más. 

Koreában azt látom, hogy teljesen high-tech, kissé szürke és rideg, de megvannak azok a zegzugaik, amelyek tele vannak cukiságokkal és feltöltenek energiával a szürke hétköznapokban. Ha azt mondták volna Koreában, hogy Ázsiában vagyok, lehet, hogy nem hittem volna el. Szöul inkább hasonlít egy New York-ra vagy más amerikai városra, mintsem Ázsiára. Taiwan ehhez képest teljesen Ázsia, itt a legfőbb vallás a buddhizmus és a taoizmus, illetve konfucionizmus, nem pedig a kereszténység. Taiwanon minden zeg-zugban találsz egy kis szentélyt, mindenhol vannak lampionok, templomok minden utca sarkon és oh: a füstölő illata! 

Így más szemmel látom a világot, hogy többet éltem Taiwanon, mint Koreában. Ha Korea lett volna az a hely, ahová cserediákként megyek, akkor talán azt érezném kicsit közelebb magamhoz, de jelenleg ezek a tények. 

Elmentünk Szöulban enni, rendeltünk rizses gombócot. Kihoztak egy tál rizset, ráöntve fűszereket, meg egy kesztyűt. Értetlenül néztünk egymásra, hogy akkor ez most micsoda? Mellettünk egy koreai házaspár vacsorázott épp, és észrevették, hogy értetlenül nézzük a tál rizset: azonnal segítettek. A kedves asszony még tányért is hozott nekünk, mert nem tudtuk, hogy honnan kell. Innen is hálásan köszönöm nekik! 

Koreában sokkal jobban tudnak angolul, mint Taiwanon. Ha látják, hogy külföldi vagy, akkor angolul szólnak hozzád, Taiwanon pedig általában folytatják kínaiul. Ritkán meg szoktak szólalni angolul, de Szöulhoz képest elenyésző.

Azt hittem, hogy Taipeiben van sok ember: Nem. Szöulban ezerszer több! Általában sehol sem tudtunk mozdulni, mindenhol nyomorogni kellett, legyen szó az utcákról vagy a metróról, esetleg látványosságokról. 

Ami nem tetszett Myeongdongban, hogy tukmálnak. Sétálsz és addig nyomja eléd a szórólapot vagy a free sample terméket, amíg el nem veszed, de cserébe be kell menned az üzletbe szétnézni. Szóval ott kicsit erőszakosabbnak kell lenni és csak ignorálni.

Koreában az emberek nagyon hasonlóak. Az öltözködésük szinte ugyanolyan, a sminkjeik a lányoknak ugyanolyan, a hajuk színe és formája is. Meglepő dolog volt, hogy random az aluljárókban és az utcán vannak tükrök csak azért, hogy leellenőrizd, hogy elég jól nézel e ki, és ott a fiúk is igazgatják folyamatosan a hajukat, illetve külön smink brandeket it láttam nekik, ahol különböző alapozókat vehettek maguknak. Tél van ugye ott, és az emberek 80%-a feketében van (all over black), 10%-on van fehér és 10%-on valami bézs: ezen kívül nincs szín. Taiwanon az emberek színesen öltözködnek és igazából nem nagyon érdekli őket sem a sminkelés, sem a fashion vagy a trend követés.

Az illatok teljesen mások mindkét helyen: Taipeiben mindenütt leginkább étel illat van és füstölő (meg csatorna), Szöulban kozmetikum illat, parfümillat (de itt is van csatorna is...).