Teljesen a rabjukká váltam. Lehet, az SM műve, lehet másé, de jelenleg az EXO minden és minden EXO. Nem akartam, egyszerűen nem akartam és nem is akarok tagja lenni egy ilyen elmebetek fanklubnak, mint az Exotics. Én nem vagyok olyan, soha nem tudnék állat módjára viselkedni, ha a 12 srácról van szó. De nem tudok tenni ellene, rabja lettem a zenéjüknek, és a munkásságuknak egyaránt. Talán fél éve kezdődött, talán egy éve, magam sem tudom. Mama, Wolf vagy Growl, minde lenyűgöz, mind tele van élettel, energiával és egy megmagyarázhatatlan mágneses erővel, ami csak vonzz. De ott van mellette egy másik dolog, ami taszít. Rossz dolog szeretni őket? Rossz dolog az, ha szeretem őket, de nem akarnék soha exotic lenni? Tudom, hogy nekik a rajongóikhoz semmi közük, de mégis zavar. Sokat filozofáltam már ezen, tegnap meghallgattam a Lucky-t és a XOXO-t, és egyszerűen folytak a könnyeim, nem tudtam visszatartani. Talán annyira szeretem őket, hogy már tudat alatt elindítanak bennem valamit, de ez csak feltételezés, hiszen nem vagyok tudatában. 
És nem. Nem azért szeretem őket, mert 12 cuki pasiról van szó, akik eszméletlen jól néznek ki mindig, minden szemszögből. A zenéjük eszméletlen. Minden egyes dal a vénámig képes hatolni és képes mindenfajta érzelmemen táncolni, amitől kiráz a hideg és azt sem tudom, hol áll a fejem. Do Kyungsoo, téged nagyon tisztellek. Tisztellek, amiért sosem akarsz a reklektorban lenni, te megelégszel azzal, hogy a háttérben énekelhetsz, és azt sem bánod, ha csak a hangodat hallják az emberek. Mert ez vagy te. Énekelni, énekelni teljes szívedből, beleélni magad a dallamba, a ritmusba, átadni magad a zenének. Eszméletlenül tisztellek, nem tudom, hányszor kellene még megismételnem ezt a szót. Köszönöm, amit adsz Nekem, cserébe én is Neked adom a szeretetemet, támogatásomat, kitartásomat, mert megérdemled.

Shawol vagyok, aki szereti az EXO-t, de soha... Soha nem leszek Exotic.

credit to the picture: exographix