Voltatok már szerelmesek?

De úgy igazán. 

Hogy miért jött ez a téma ilyen hirtelen? Hát, előkerült egy bizonyos pandamaci a szekrényem melletti doboz legaljáról. Emlékszem, kimosta a macit, és túl sok öblítőt tett a vízbe.... és egy év után még mindig érzik az illata. Visszaemlékeztem rá, nem tudom, hogy kellett e volna ez nekem vagy sem. Mindenesetre megtörtént.

Én életemben úgy igazán szerelmes talán egyszer voltam, de minden szerelem más. Minden volt kapcsolatom teljesen más volt, mindegyikőjüket teljesen másként szerettem. Volt szenvedélyes, volt baráti, volt megalkuvós, és volt csak szimplán boldog. Vagy plátói. De mindnek helye volt az életemben, úgy érzem. Minden úgy történt, ahogy lennie kellett és ezek révén a kapcsolatok révén ismertem meg saját magam is, mint egy párkapcsolatban élő személy.

Be kell vallanom: Gyilkos vagyok.

Fájdalmasan ott vagyok képes hagyni bárkit, ha már nem köt hozzájuk érzelem valami miatt. Mennyien sírtak már miattam... De én miattuk pont ugyanennyit. Főleg a leghosszabb kapcsolatom után, ami 5 hónapig tartott (övé a macis sztori). 

A szüleim annyira ellenezték az egészet, hogy négy hónapos kemény depresszió után képes voltam magammal elhitetni, hogy én vagyok a defektes szar, amiért egyáltalán belekezdtem ebbe. Pedig szerettem őt. De anyuák eltaszították mellőlem, olyannyira, hogy olyan dolgokat mondtam és tettem meg, amit talán saját magamtól soha nem tettem volna meg. De valamiért örülök is, hogy véget ért. Nyugodtabb lett az életem egy fokkal.

Mindegyik kapcsolatom kapcsán úgy érzem, jobb, hogy vége lett. Ezáltal jöttem rá, hogy rettentő nehezen engedek valakit a kis megszokott környezetembe. A családom is ilyen....

Nem tudom, hogy hol a párom, vagy ki ő, de szeretettel várom és nagyon remélem, hogy nem fogok neki fájdalmat okozni, feltéve, hogy tényleg egymásnak lettünk teremtve.

Elnézést a nagyon csöpögős posztért, de ezt most le kellett írnom. A maci után minden kis apró élmény eszembe jutott, ami az enyém, és senki sem törölheti ki az emlékeimből. Néha azt kívánom bárcsak... bárcsak tudnék felejteni. De ez korántsem ennyire egyszerű... és nem tudok megszabadulni a macitól. Valamiért nem megy... Túl finom illata van, és olyan, mintha egy részem benne lenne... Annyira fáj.

Legutóbb nagyon ocsmány módon szakítottam meg mindenféle kapcsolatot egy olyan személlyel, aki tiszta szívéből szeretett. Csak ezt bántással mutatta ki, illetve drog is szerepel a témában, szóval korántsem egy rózsaszín sztori az egész. De mivel úgy éreztem, hogy neki is és nekem is jobb lesz így, véget vetettem az egésznek. Ki tudja, lehet, hogy húsz év múlva újra egymáshoz sodor a sors minket. 

Az pedig ráadás, hogy azért vagyok ennyire hardcore yaoi (többek között ChanBaek shippet, mert így élem ki azokat a perceket, amit amúgy párkapcsolatban is lehetne töltenem. Nagyon bele tudom magam élni az egészbe és 90%-ban jobban szeretek kavülről nézni egy párkapcsolatot, vagy fantáziálni egy kapcsolatról, mint pl a kpop idoloknál vagy akár az animéknél. Boldog leszek attól, hogy elolvasok egy történetet, mert teljes szívvel lélekkel át tudom érezni az érzéseiket, és ez nekem jó, ez nekem elég. De néha nem. Néha szeretnék én is a szereplője lenni egy ilyen történetnek, és ez rettentően szokott fájni.