Visszavettek Egerbe, mesterre. Közben meg látok másokat, hogy Dániában fognak egyetemen tanulni, mert kint van a párjuk és történetesen magyar. 

Én meg még csak a Moméra sem jelentkezhettem, mert az anyagiakat nem tudtam volna fedezni, a szülőkre meg nem számíthatok.... Illetve csak az egyikre nem, de arra nagyon. Segítség!

Nem tudok kapcsolatban lenni senkivel, és akit ki is fogok az egy béna béna balfasz. Igen, eléggé. Tehetetlen, nem tud mit kezdeni az életével vagy csak simán kurva idegesítő. 

Sikeres vagyok e? Részben biztosan, de elégedett sosem leszek. Dánia.... Hát ja. Akit pénzben fürösztenek a szülei meg a pasija, az biztos megteheti. Nem rosszindulatból, de megöl a tudat, hogy tehetetlen vagyok mert nincs pénzem.... Hová fog vinni az utam? Érdekelni fogok bárkit is? 

Mindig mondogatják hogy jaj te legalább tehetséges vagy meg híres leszel lassan. Jah, lassan. Nem vagyok türelmetlen amúgy de úgy érzem, hogy ide vagyok láncolva ebbe a kibebaszott kövér testbe és még az ellen sem tudok tenni, hogy olyan legyek, mint amit elképzeltem. Kemény munka lenne, de mindig közbe kell jönnie valaminek.

Nos, aki nem sikeres, annak van egy pasija, akinek kocsija van és el tudná tartani a fizetéséből akár hármójukat is. Hip hip hurrá. Nekem meg azt mondják, nehéz megélni egyedül. TÉNYLEEEEG? Wow, sose jöttem volna rá, szülői segítség nélkül, mennyire is nehéz megélni.