Campus Mundi ösztöndíjat nyertem meg, amivel kiutazhatok Taiwanba egy szemeszterre. El sem tudom mondani mennyi érzés és mondanivaló lappang bennem, pozitívak és negatívak egyaránt. Nagyjából 2015 óta azon vagyok, hogy valamilyen ösztöndíjjal sikerüljön kijutnom külföldre, az elsődleges cél mindigis Dél-Korea volt. 2015-ben mikor bekerültem a BA-ra, első dolgom volt a tanszékvezetőt megkérdezni, hogy van e lehetőség Koreába menni: ő mondta, hogy csak természetművészettel, de ezen kívül mehetünk Taiwanba. Én erre annyit mondtam, hogy Taiwan? Nem nem. Aztámn hagytuk az egész ügyet.

Kicsit később, 2 évre erre jött ez a norvég SKAM sorozat, ami miatt adatott egy lehetőségem egy hetet eltölteni Osloban egy kedves barátomnál, aki történetesen norvég anyuka, és SKAM rajongó. Rajzoltam még akkoriban nagyon sok fanartot, és híresek lettek a munkáim, így talált meg ő is és felajánlotta, hogy egy nyáron elmehetek hozzá egy hétre szétnézni Osloban. Akkoriban terveztem már külföldi szemesztert, és mivel ő a design szakterületen dolgozik, gondoltam tud iskolát is: Igen, a KHiO-t. Ő is ott tanult és van graphic design major is a suliban. Osloban megnéztük az iskolát (azt elfelejtettem mondani, hogy elég félős voltam már akkor is, szóval G-t a barátnőmet vittem magammal) és utána szerettünk volna partnershipet kialakítani a mi sulinkkal, de sehogy sem akaródzott. Sokat segített a norvég ismerősöm is, norvégul is írt nekik levelet, ismerte az igazgatót de semmi reakció nem érkezett.

Besokalltam, és azt mondtam nem érdekel: Kimegyek külföldre. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot Svéd, Dán, és Holland iskolákkal is, de senki sem akart partnershipet. Később a Holland suli írt vissza, hogy ők nyitottak internacionális szinten és elkezdtünk cselekedni valamit, de a végén ők is hagytak minket és nem válaszoltak semmit. 

Utána elvégeztem a BA-t és visszamentem ugyanoda MA-ra, mert egyébként Budapestre szerettem volna menni, de egyszerűen nem tudtam volna megoldani a lakhatást. Eger egy olcsóbb és könnyebb történet volt, így ott maradtam. 

Újra felkerült egy felhívás: Taiwanba Campus Mundi ösztöndíj.

Összenéztünk G-vel és annyit mondtunk: fuck it, menjünk oda! A suli elfogadta a jelentkezésünket, a Mundi nekem sikeres volt, G-nek viszont nem. Most jött a fekete leves, sírás hogy majd én egyedül megyek és mi lesz így. Vagy egyáltalán el se indulok egyedül? De hát ezért tanultam olyan keményen és dolgoztam folyamatosan, hogy meglegyen az ösztöndíj, ráadásul meg is kaptam...

Mi lesz? Nem érdekelt. Egyedül vagy vele: megyek. Nem lehetek ilyen beszari, hogy el sem merek indulni, teljesen gáz. 

Az egész Taiwani útban egy dolgot vártam és várok igazán, amiért 10 éve küzdök és csak álmodozok: Dél-Koreába menni egy hétre legalább. Végre elérni azt, ami miatt annyit sírtam és örültem. Tudom, nem vagyok már gyerek, sem tini lány, hogy elkezdjek ömlengeni erről az egészről: és nem is ez a célom. Nagyon sok mindenre rájöttem ebben a 10 évben, voltak jó és rossz élményeim, volt amikor csak úgy elhagytam ezt a témát 2-3 évre, mondván: gyerekes amit még mindig művelsz.

24 éves vagyok, és visszatekintve 20 éves korom körül kezdtem el rájönni arra, hogy milyen gyerekes dolog rajongani. Szeretni valamit, ami konkrétan csak kislányálom. Álom volt, és álom marad örökre, ráadásul amit látok az a média által kreált hamis világ. Nagyon sok cikk van erről, de igazán saját magam tapasztalataiból tudom, hogy a Koreai média meg egyébként a média milyen módszerekkel manipulálja az embereket. Médiában mozgok én is, reklámkommunikációban, hatásvadászatban és grafikus vagyok szóval azért még ha nem is mindent de nagyon sok aspektusát átlátom az ügynek. 

Gáz ez az egész, és egyébként meg én miért követek egy - az internet által látott - kreált világot? Ezek az emberek idolok, akikre rá van szabva a saját szemályiségük és a tetteik. Stb, stb.

De tudjátok mit? Nem érdekel. Már nem akarok ez ellen harcolni. Igen, tudom hogy mindenhol átverés van, kihasználás, manipulálás, stb: de nem érdekel. Elfogadom. Elfogadom azt, hogy a koreai kultúra teljesen más a miénktől, elfogadom, ha nem vesznek fel csak úgy külföldieket náluk dolgozni. Elfogadom, ha néha rossz szemmel néznek a külföldiekre, mert tényleg amennyi rajongó utazgat oda azért mert "oppa", egy idő után idegesítő. 

De jól csinálják. Olyan export lett a Hallyu Hullám, ami a világon még egy nincs. A koreai szórakoztatóipar egy csoda. Nagyon sokat tudnék mesélni ezekről a drog ügyekről, meg a Burning Sunos esetről is, de egyrészt már mindenki mesélt róla, másrészt nem vagyok író, hogy normálisan egymás után le tudjam írni a gondolataimat erről.

Lényeg: Rájöttem, hogy nem kell mindig ellenkezni. El kell fogadni azt, amit szeretsz és szerettél, ami a hobbid és ami boldogsággal tölt el. Nekem a Kpop világ egy olyan világ, ami miatt nagyon sok jó embert ismertem meg, és a normális rajongói közösség az, ahová én igazán tartozom. Igen, mindjárt 25 éves leszek és még mindig tetszenek az idolok. Ennyi, nem fogok ezen változtatni. 

Hosszú évek kellettek és nagyon sok lejátszott kör, mire eljutottam erre a pontra. Arról nem is beszélve, hogy hagyom, hogy kicsit sodorjon az élet. Valahogy mindig Korea felé vitt az élet engem. Legelső munkahelyem például a Koreai Kulturális Központ volt, akiknek grafikákat csináltam: gondolhatjátok, milyen felüdülés mikor azt csinálod amit szeretsz kétszeres dózisban: grafika és Korea. Hát, eszméletlen hálás voltam. Nagyon sok fantalálkozót szerveztem Debrecenbe annó, ahonnan sok ember ismerek és örülök, hogy egy kis szórakozást tudtam nyújtani a rajongóknak. 

A SHINee.gportal.hu miatt lettünk szoros barátságban Ayumuval akivel azóta kb. ázsiai koncertekre járunk Pesten és még mindig nagyon jóban vagyunk. Vicces sztori mert az a weblap úgy indult el még vagy 9 éve, hogy veszekedtünk: ő is csinált egy SHINee weboldalt meg én is és a veszekedés kellős közepén benyögtem, hogy: mi lenne ha összeraknánk a két weblapot egy nagy weblappá? és megcsináltuk, és mi voltunk akkoriban a legnépszerűbb Gportálos Kpopos oldal :D 

Konkrétan a nyelvvizsgámat a SHINee-nak köszönhetem, mert minden nap fel voltunk osztva Ayuval, hogy az az napi cikkeket ki fordítja le angolról magyarra. Na, és így rendegeget fordítottam meg néztem angol feliratos videókat és nem kellett külön angol tanárhoz járnom mert a nélkül is meglett a nyelvvizsgám. 

Most a diplomamunkám a koreai írásjelekről fog szólni, szóval az életem valamilyen része mindig ott lyukad ki, hogy Korea és mindig pozitívan. Taiwan igaz nem Korea, de már majdnem, és közel is van hozzá, szóval biztosan teszek félre pénzt vakációzni ott.

Szeptember 2-án repülünk Taiwanba, Január 15-én pedig vissza. Egyelőre ennyi a biztos, a többi meg majd következik.